RSS

Szupertudatos meditáció

16 okt

Az emberiség története az emberi elme története. Az ember minden szerszáma, lakhelye
és fegyvere, kényelmének és kényelmetlenségének valamennyi eszköze cselekvést szülő akaratából
és tudásából jött létre; ám az ember számos tévedésen és a hibák korrigálásán keresztülvezető
útja során mégis elkövet egy alapvető hibát, melyet a többség még nem küszöbölt ki. Anyagi
környezetét tekinti a legfontosabb tényezőnek saját fejlődésében. A tudatosság azon állapotát, melyben az én tudomást szerez az énről, meditációnak nevezzük.

A Szupertudatos Meditáció az a tudomány, mely révén az ember saját énjét és minden létező Énjét megismerheti.A meditáció egy befelé vezető út, mely révén a tudat valamennyi szintjének a mélyére hatolhatunk, ahonnan a tudatosság különböző mértékben és fokozatban terjed tovább. Az ébrenlét, az álom és az alvás korlátolt állapotai…

Rendszerint csupán a tudat e három állapotát tapasztaljuk meg, mert elménk és érzékeink gyermekkorunk
óta pusztán erre vannak tanítva, erre vannak képezve. A meditáció a negyedik állapot. A meditáció az önmagának tudatában lévő életerő. Önmagának, és nem más külső tapasztalásnak vagy tudati emlékek tárgyának; és nem is azon tapasztalások tárgyának tudattalan álmodása vagy a képzeletben való megjelenítése; vagy e tárgyaknak, tapasztalásoknak és emlékeknek az alvás során történő tagadása. Nem olyan állapot, melyben az idő, a tér és az egymásra
következés bármiféle szerepet játszana. A meditáció végső célja a transzcendentális önmegvalósítás. Ezen a ponton azonban fontos meghatároznunk az önmegvalósítás szó jelentését, hogy tisztázzunk egy problémát, mely továbbra is állhatatosán ott lebeg a meditáció tanítói és az átlagos nyugati tanuló között. A tanítványok az Én szóba beleértik az egész személyiséget, s különösen a fizikai személyiséget hangsúlyozzák.

Mit értünk azalatt, amikor azt mondjuk, magam, magad?

A nyugati elme számára ez az én testemet, idegeimet, agyamat, érzelmeimet, gondolataimat jelenti. Amikor a test megbetegszik, az ember azt mondja, „Beteg vagyok”; amikor az idegek feszültek, azt mondja,
„Ideges vagyok”; amikor az agy felkavart, azt mondja „Zavarodott vagyok”. Az ezektől külön létező én ideáját nehéz intellektuálisan, emocionálisan és spirituálisán megragadni. Ezért mennek keresztül
az emberek oly sok érzelmi válságon. A környezetben, fizikai megjelenésben, érzelmek terén és a gondolkodásban bekövetkezett változások, úgy tűnik, magukkal hozzák az önazonosság módosulásának koncepcióját. Az azonosságtudat eszerint tehát attól a szereptől függ, melyet az egyén adott
időben és helyen másokkal való kapcsolatában játszik. A meditáció filozófiája eme szintek, tapasztalások és reakciók egyikét sem ismeri el az énhez tartozónak. A testi jólét, az ellazultság, a javuló koncentráció és memória – akárcsak más mentális és úgynevezett pszichikus erők – egyáltalán nem a mesterek által elérni kívánt dolgok. A személyiség állandóan változik, az Én változatlan. A személyiség átmeneti, az Én állandó. Az Én érintetlen, befolyástól mentes, mindig tiszta, mindig bölcs, mindig szabad. Nem vonzódik semmihez, és nem is idegenkedik semmitől, és soha nincs tudatlanságban, mert puszta természete a tudatosság.

Hol kezdődik, és hol végződik az ember a világegyetemben? Hol végződik az
ember, és hol kezdődik a világ többi része?  

 Fel kellene ismerni, hogy a világegyetem legkülsőbb határától az elméig minden materiális energia, s hogy a világegyetemmel való kapcsolatunk az elmével kezdődik, és a többi alkotóelemen keresztülhaladva kifelé tágul. Ezt a tágulást cselekvésnek nevezzük. Ami az elmébe árad, azt tapasztalásnak hívjuk. ha az önazonosítását kiterjeszti a bankszámlára vagy a banki széfre, akkor gondolhatja magáról, hogy gazdag vagy szegény. Gazdagsága vagy szegénysége

néhány bizonyos helyen, bizonyos módon kinyomtatott papírlaptól függ. A fiatal nő egy gyönyörű új ruhát vásárol, felveszi, és azt mondja, „Most igazán csinosan nézek ki”. Ami csinosan néz ki, az a ruha, melyre ő, vagyis saját belső énje valamiképpen kiterjeszti saját belső énjének szépségét, életét és fényét. Egyedül ez a képzettársítás szolgálhat magyarázattal az ékszerviselésre és a kozmetikai cikkek használatára, melyeket azért alkalmazunk, hogy a szépséggel kapcsolatos elgondolásainkat megtámogassuk. Ekként tehát láthatjuk, hogy sokféle dologgal azonosítjuk magunkat, melyek hozzánk képest külső pozíciót foglalnak el, és az azonosítás e folyamata során belsővé tesszük őket. Természetesen nem lehetséges a bankszámlákat vagy a ruhát fizikai értelemben bensővé tenni – nem tárolhatjuk
őket a testünkben vagy a koponyánkban -, a dolgok belsővé tétele az elmében történik.

Felmerül a kérdés, nem lehetséges-e, hogy néhány más dolog is, melyeket személyiségünk állandó részének tartunk, csak puszta tartozék, mint a lakás bútorai, a testre öltött ruha vagy a bankszámla?

Lehetséges-e, hogy bőrünkhöz, vérünkhöz, csontjainkhoz, szemeinkhez, füleinkhez és az agynak nevezett
szürke anyaghoz való viszonyulásunk is éppen olyan, mint a bútorokhoz, ruhákhoz és a pénzhez
való viszonyulásunk, és hogy ezek is a viszonyulások módosítható állapotai, puszta feltevések az
identitásról, mellyel kapcsolatban semmi sem állandó, semmi sem örökigazságú? A meditáción alapuló
filozófia szerint pontosan ez a helyzet. A fény legtisztább természetének megtapasztalását megkülönböztetésnek,
megvilágosodásnak és felszabadulásnak nevezzük.
A megkülönböztetést nem lehet egyik napról a másikra elérni, s ahhoz, hogy az ember elérkezzen
ehhez a ponthoz, a személyiség fokozatos megtisztulásán kell munkálkodnia. Ez azt jelenti,
hogy a tudatot megszabadítjuk a hamis azonosítástól, mind az ember körül található anyagi világegyetem,
mind pedig saját személyes léte tudattalan részének tekintetében.

Mit értünk azalatt, hogy személyes létének tudattalan része?

 A személyiség, az én nélkül önmagában tudattalan. Az elmét sem tekintjük tudatos erőnek, hanem az anyag legfinomabb módosulásának. A jógi tehát kozmikus tudatosságról sem beszél, mert a kozmosz szintén anyag, tapasztalati valóság, külső. A jógi a kozmikus megjelenési formák transzcendens szintjének megértéséről beszél. A meditáció egy olyan folyamat, mely által az elme is felismeri, hogy a tudat minden külső megjelenési formáját az éntől kölcsönzi. Az elme az Én miatt válik aktívvá, amely viszonzásképpen aktiválja az agysejteket és az idegrendszert, és a test többi részének egy kis életet és tudatosságot kölcsönöz. Amikor az Én viszszavonja sugarait, miként a teknőc visszahúzódik a páncéljába23, a test tudattalanná válik. A meditáció legmagasabb állapotaiban azért szünetel sok fizikai folyamat, mert az anyagi Én visszavonja erejét, s csak a túléléshez szükséges energiamennyiséget hagy a személyiségnek, miközben maga a lelki Én sokkal mélyebben tudatára ébred önmagának. A fizikai személyiség rendkívül korlátozó az Én számára. Amikor az Én visszavonul az önfényesség tudatosságába, tudatossága nem „vetül ki”; megismeri önmaga teljességét és felismeri, hogy ő maga minden élet forrása, és a tudatosságé, mely azelőtt látszólag a személyiséghez tartozott. Húsz személy van egy teremben. Valaki besétál az ajtón, és tizenkilenccel semmi sem történik. Az egyiküknek azonban férje, jó barátja vagy ellensége az újonnan érkezett. A reakció teljesen eltérő. Figyeld meg reakcióidat, s megtanulod irányítani emocionális, érzelmi benyomásokon alapuló gondolataidat. Nem kizárólag a másik személy mentális személyiségének (elméjének) tartalma okozza az ember reakcióit. Saját elméjének színei (rögzült képei) is közrejátszanak. Ezek együttesen olyan színt hoznak létre, mely nem teljesen az ember sajátja, és nem is teljesen a tapasztalásban közrejátszó dologé vagy személyé. Az átlagos emberi lény számára igen nehéz meghatározni, hol végződik a tükröződés vagy tapasztalás, és hol kezdődik a válaszreakció. A kettő összefonódik egymással. A kettő közötti határvonal igen keskeny.

Mely ponton fejezzük be a rózsa látványának magunkba szívását, és kezdünk a színére reagálni?

 Reakcióink bizonyos tapasztalásokat idéznek meg, melyekre ismét reagálunk. A visszatükrözés és a válaszreakció közötti ördögi kör ritkán szakad meg. Ily módon az ember személyisége életének minden pillanatában formálódik, teremtődik. A mindennapi apró változások észrevehetetlenek, ám amint egy hosszabb időszak során az ember magába gyűjti személyiségének és gondolatainak
nyersanyagát, az időszak végén megmutatkozik a végösszeg. Hogyan szakítható meg ez az ördögi kör? A tapasztalások gondos meghatározásával; azaz annak kiválasztásával, hogy a világban található
tárgyakról és személyekről milyen színek tükröződjenek az elménkben, majd megfigyeljük, és fokozatosan irányításunk alá vonjuk a válaszreakcióinkat. Az embernek el kell döntenie, hogy milyen típusú személyiséget kíván kiművelni. Ha szeretetre méltó személyiséget akarunk magunkból faragni, akkor a visszatükröző reflexiókat és válaszreakciókat ennek megfelelően kell kiválasztani. Lehetséges,
hogy miközben ezeket a sorokat olvasod, döntést hozol magadban: mostantól kezdve hozzá
kívánom adni ezeket és ezeket a „vegyi anyagokat” a személyiségemhez; ilyen típusú könyvet fogok
olvasni; bizonyos fajta emberekkel tartok fenn kapcsolatot; kizárólag egy bizonyos fajta parfümöt
használok, vagy meghatározott illatú füstölőt égetek; csak ilyen szavakat használok, ilyen hanghordozással;
ilyen zenét fogok hallgatni; kerülni fogom a másféle izgalmakat keltő attitűdöket, a romboló
szavakat, hangokat, gondolatokat és összetételeket; nagyobb figyelemmel és koncentrációval fordulok
bizonyos tárgyak felé, és kerülöm, hogy bizonyos más töltésű tárgyak felé forduljak. Ezek a tapasztalások
folyamatosan hozzáadódnak a személyiség és a gondolatok végösszegéhez, és az
elmében felmerülő gondolatok eltérő, megváltozott tartalommal fognak rendelkezni.
Amit a fentiekben leírtunk, az természetesen nem más, mint a gondolatok fegyelmezése. Amikor ezek a változások megjelennek személyiségünkben, megmutatkoznak
az arcunkon, valamint abban, hogy milyen színű nyakkendőt, milyen árnyalatú függönyt választunk,
kifejezésre jut mozgásunkban, testtartásunkban, megváltozott hanghordozásunkban. Ezek
szintén mágneses árammá válnak, melyek hozzánk vonzzák kiegészítőjüket, és felénk irányítják,
személyiségünk köré gyűjtik, amire vágyunk. Amit magunkban gyűjtünk, megint csak hozzáadódik
személyiségünk végösszegéhez.

Akit érdekel a téma bővebben, az olvassa el Dr.Pandit Usharbudh Arya , Szupertudatos Meditáció c. könyvét.

(A cikk forrása szintén a könyv)

Ti szoktatok meditálni, relaxációs zenét hallgatni?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2012-10-16 hüvelyk Relax

 

Címkék: , , , , , , , ,

Szerintem:

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
Crystal ♥ Makeup Studio

Ahogy mi nők látjuk, ami minket érdekel.

Ahogy mi nők látjuk, ami minket érdekel.

Csajos semmiségek...

Ahogy mi nők látjuk, ami minket érdekel.

The WordPress.com Blog

The latest news on WordPress.com and the WordPress community.

%d blogger ezt kedveli: